Tanmese a válságok túlélésére

Volt két nagyon jó versenyló. Nevezzük őket az egyiket Rárónak, a másikat Pejkónak. Egy csodálatos napon, egy nagyon fontos versenyen ez a két nagyon jó ló együtt indult. Minden szem a starthelyre szegeződött.

A két ló egyformán kezdett, egymás mellett száguldozott. A versenyhossz negyedénél fej fej mellett haladtak. Lefutották a hossz felét, még egymás mellett voltak, lefutották a háromnegyedét, még mindig együtt haladtak. Aztán Pejkó lassan elhúzott. Válságos helyzet volt ez a Ráró zsokéja számára, hiszen eddig még egyetlen versenyen sem vesztett.

 Ekkor Ráró zsokéja olyat tett, amit eddig még soha. Keményen ostorozni kezdte a lovat. Ráró erre úgy reagált, mintha lángra lobbantották volna a farkát. Kilőtt, mint a puskagolyó és őrült sebességgel húzott el Pejkó mellett.
A versenyt nagy fölénnyel Ráró nyerte.

Mi történt a verseny után? Pejkó nagy versenyszellemmel megáldott ló volt. Eddig még ő is vereség nélkül futott a versenyeken. Ez a vereség viszont megtörte Pejkó büszkeségét. Többé már nem volt képes azzal a küzdőszellemmel futni, mint addig. Egymás után vesztette el a versenyeket, míg végül már nem versenyeztették. Sem őt, sem a zsokéját.
Eddig a történet. (Forrás:W-Clement-Stone nyomán)

Mi emberek nem lovak vagyunk. De sajnos a vereségek, a kudarcok, a gazdasági és a politikai élet változása a mi lábunk alól is kihúzhatja a talajt. Ha megtörünk mint Pejkó, akkor miránk is azonos sors vár, mint ő rá. Kisodródunk, leépülünk, míg a végén olyan helyzetbe kerülünk, hogy nem "versenyezhetünk" többé.

Ne felejtsük el, gazdasági és politikai válságok mindig voltak és lesznek is. A nehéz helyzeteket azok az emberek élik túl, akik meg tudják magukban őrizni a "versenyszellemet" - győzni akarnak.Akik megtalálják a megoldást, hogy az adott korhoz, az adott lehetőségekhez miképpen viszonyuljanak, azok "versenyben" maradnak, túlélnek. Ráró zsokéját erősen motiválta a verseny kimenetele, ezért egy olyan megoldást választott, amit addig még soha - mert győzni akart.

Pejko zsokéja nem tett semmit azért, hogy lovát még jobb teljesítményre sarkallja. Ő a tőle megszokott módon versenyzett tovább. Elmulasztotta a változtatás lehetőségét!

A válságok jelentik azt az "ostorcsapást", amelyektől nem elkeseredni kell, hanem megtáltosodni, mint Ráró. Azért, hogy versenybe maradjunk, hogy túléljünk. Ne folytassuk a megszokott módon, ne törődjünk bele, hogy a körülmények hatására - Pejkó és zsokéja sorsára jussunk, mindent feladva, elveszítve. Vegyük észre a válságban rejlő változtatás lehetőségét. És változtassunk, és térjünk el, az addig megszokott módszereinktől. Ez az egyetlen út a győzelemre, a túlélésre.