Egy
vagyonos ember és a fia ritka festményeket gyűjtött. Gyűjteményükben
Picassótól Raffaelóig sok híres művész alkotása megtalálható volt. Kitört
a háború és a fiú katonának állt. Bátran harcolt, míg egy csatában
életét vesztette, amikor egy társa életét próbálta megmenteni.
Értesítették édesapját, aki mély gyászba esett egyetlen fia elvesztése
miatt.
![]() |
A fiú |
Körülbelül
egy hónappal később, éppen karácsony előtt, zörgettek az apa kapuján.
Az ajtóban egy fiatalember állt, kezében nagy csomaggal.-
„Uram, ön nem ismer engem” kezdte a fiatalember. „Én vagyok az a
katona, akiért az ön fia az életét adta. Sok életet megmentett azon a
napon. Éppen engem próbált fedezékbe vinni, amikor a halálos találat
érte. Gyakran mesélt Önről és a gyűjteményükről."
A
fiatalember a kezében lévő csomagot a férfi felé nyújtotta. „Tudom,
hogy nem sokat ér. Nem vagyok valami nagy művész, de azt hiszem a fia is
azt akarná, hogy ez az öné legyen.”A
csomag a fiú portréját tartalmazta, amit bajtársa festett róla. Az apa
könnyekig hatódva meredt a képre, ami meglepően jól ábrázolta fia
személyiségét. Miután összeszedte magát felajánlotta, hogy fizet érte.
-
„Szó sem lehet róla! Ezt ajándéknak szántam, bár tudom, hogy soha
semmivel nem leszek képes visszafizetni, amit a fia értem tett!”
Az
apa felakasztotta a festményt a falra, gyűjteménye többi darabja közé
és, ha látogatója érkezett ezt a képet mutatta meg elsőként, minden
mestermű előtt.Amikor
meghalt, a gyűjteményt aukcióra bocsátották. Sok gazdag, befolyásos
ember gyűlt össze az árverésen, abban reménykedve, hogy megszerezhetnek
egy-egy ritkaságot.
A kikiáltópulthoz közel egy állványon a fiú arcképe állt. A kikiáltó kalapácsával jelt adva megszólalt:
- „Az árverést a fiú arcképével kezdjük. Ki ad érte 100 dollárt?”
- „Az árverést a fiú arcképével kezdjük. Ki ad érte 100 dollárt?”
A teremben csönd volt. A hátsó sorból valaki bekiabált:
- „a híres festményekre vagyunk kíváncsiak! Ez a kép senkit nem érdekel!”A kikiáltó azonban folytatta.
- „Ki ajánl 100 dollárt a képért?”
- „a híres festményekre vagyunk kíváncsiak! Ez a kép senkit nem érdekel!”A kikiáltó azonban folytatta.
- „Ki ajánl 100 dollárt a képért?”
Egy
türelmetlen hang bekiáltott. „Nem ezért jöttünk! A Rembrant-ot és a Van
Gogh-ot akarjuk látni! Kezdje már el az igazi árverést!”A kikiáltó azonban rendíthetetlen volt. - "A fiú. Kinek kell a fiú?”
Végül egy hang megszólalt a terem hátsó sarkából. A családnál hosszú ideig szolgált kertész volt az.
- „Tíz dollárt adok a képért.” Szégyenkezett egy kicsit, de többet nem kínálhatott szerény vagyonából.
- „Tíz dollárt adok a képért.” Szégyenkezett egy kicsit, de többet nem kínálhatott szerény vagyonából.
- „Tíz dollárnál tartunk. Ki ad érte húszat?” folytatta a kikiáltó.
„Adja oda neki tízért és lássuk végre a mestereket!” kiáltották többen is.
- „Tíz dollárnál járunk. Ki ajánl húsz dollárt?”
A teremben ülők egyre nyugtalanabbul és türelmetlenebbül feszengtek székeiken. Nem ezért a képért érkeztek az árverésre.
„Először,
másodszor, senki többet harmadszor. A kép elkelt tíz dollárért!” A
kikiáltó az asztalra csapott a kalapáccsal, majd bejelentette: „Az
árverésnek vége.”
„És mi van a festményekkel?” kiabálták többen is.
- „Sajnálom,” válaszolta „az árverés befejeződött.”
„Amikor
megbíztak az aukció levezetésével, tudomásomra hozták az elhunyt
végrendeletének titkos záradékát, amit csak most árulhatok el.
Megbízásom kizárólag a fiú képének árverésére vonatkozott. Aki azt
megvásárolja azé a többi festmény is. Aki megvette a fiút mindent
örököl!”
Lehet, hogy Isten
is ezt kérdi tőlünk: „Kinek kell a Fiú?” És aki a fiút választja, az kap meg mindent.
(ismeretlen szerző)
Ez a történet elgondolkoztat. Hányszor áhítjuk és akarjuk a sikert, a boldogságot, a sok pénzt? Csak éppen az odavezető út az ami nem tetszik, és amit mindenféle kifogásokkal el akarunk kerülni. De legalábbis nagyon igyekszünk lerövidíteni. Pedig minden álom és vágy beteljesülése, soha nem az út elején, hanem egy bizonyos út végén van. És azt az utat nincs mese, bizony végig kell járni. Gondolj csak bele. Hányszor akartad a "bot könnyebbik felét megfogni"? És mi volt az eredmény? Ne sajnáld megfizetni annak az árát, amit el akarsz érni. Inkább örülj annak, hogy egy bizonyos "árért" a Tiéd lehet, megkapod.
Tudod hányan futkosnak ide-oda feleslegesen, céljukat el nem érve - mert csak a célt látják, a hozzávezető utat nem. Ezt próbálja megértetni velünk ez a tanmese.
Hasznos volt számodra a történet? Van véleményed, történeted?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése